Interjú Nemes Istvánal

Kedves olvasóim! 
A worlukos posztott még múltkor megosztotta Nemes István! Annyira meglepet engem a dolog, hogy kényszert éreztem arra hogy rá írjak! És elejtettem vele egy interjút, persze az ő beleegyezésével egyetemben. Remélem sokunk kíváncsiságát kielégíti ez a poszt. Jó olvasást.

1. Mi volt az első műved? És milyen emlékek fűződnek hozzá?

A kezdeti szárnypróbálgatások nagy részének már a címére sem emlékszem, de az első írásaim egyike a Mágikus repülés címet viselte. Az első befejezett regényem a Mindent vagy semmit volt; azóta is publikálatlan. Az első kiadott novellám a Kapcsolat volt, az első megjelent regényem pedig A Káosz Szava, John Caldwell írói néven, 1989-ben.

2. Mi motivált a Worluk könyvek megírására? Mi adta a kezdő lökést?

Egy AD&D szerepjáték, amelyet Kornya Zsolt vezetett, és amelyben én játszottam egy Skandar Graun nevezetű, félvér ork karakterrel. Amikor felkérést kaptam a Zrínyi Kiadótól egy fantasy regény megírására, más ötleteim mellett ennek a történetnek a felhasználása tűnt a legjobb ötletnek.

3. Ha tehetnéd, változtatnál valamit az írói karriereden, ha igen, akkor mit?

Erről külön könyvet írhatnék. Inkább nem megyek bele a részletekbe.

4. Írtad, interjún kívül, hogy decemberben, ha minden igaz, a Vérrel írt sorsok dedikálása lesz Budapesten, bővebb infót kaphatnak az olvasóim és rajongóid? Pontosan hol lesz a dedikálás, és pontos idő és dátum?

A pontos dátum és idő még nem eldöntött. Függ attól, mikor kerül boltokba a könyv, attól, hogy mikorra tudjuk összeegyeztetni az időpontot az írótársammal és a kiadóval. Amint lesz konkrétum, több helyen is közre fogok adni minden erre vonatkozó információt.

5. A Vérrel írt sorsok háttértörténetéről kaphatnánk egy kis infót? Mi a sztori lényege, honnét jött az ötlet?

Ez a könyv a tavaly decemberben megjelent Jégkorona c. regény közvetlen folytatása. Worluk világán játszódó fantasy, mely a korábban, több regényből is megismert drén fivérek – Zmed, Hmuda és Lenk de Vigorard – sorsának alakulását követi a drének zhíliai inváziójának kezdetén. Küzdelmes, akciódús történet, némi drámával. Írótársam, Anthony G. Morris (Móricz Gábor) találta ki és írta meg a sztori nagy részét, támaszkodva azokra az infókra, amelyeket különböző műveimben korábban leírtam (például a Holtjáték c. kisregényemben). Tulajdonképpen, Gábor ötlete volt, hogy ki kellene dolgozni a fivérek történetét, hogy miként térnek vissza a száműzött, kisemmizett nemesi sarjak Dréniába, hogyan szerzik vissza a jussukat, hogy aztán egészen magasra kapaszkodjanak, majd pedig beteljesítsék „vérrel írt” sorsukat; tetteikkel nyitva meg az utat Skandar Graunnak Drénia trónjához.

6. Szoktál zenét hallgatni írás közben? És van olyan zene, ami abszolút megihletett az írások során?

Csakis zenehallgatással tudok írni. Gondosan megválasztom, épp mi az, ami az aktuális lelki állapotomhoz legjobban illik, amitől legjobban megy az írás. Nagy általánosságban fantasyhez black metalt vagy dallamosabb death metalt szoktam hallgatni, sci-fihez pedig EBM-et, dark elektrót, aggrotechet… de a zenében majdnem mindenevő vagyok, néha napokig komolyzenét vagy operákat hallgatok, vagy akár bollywoodi filmek betétdalait. Általában a mai mainstream zenék és előadók művei nem jönnek be, de mindig akad kivétel.

Több olyan zene is van, amely erősen kötődik egy-egy művemhez, de a legeklatánsabb példa a Finnugor együttes Black Flames c. száma, amely – a korábban elkészült festménnyel együtt – nagyban hatott rám a Fekete Lángok c. regényem írásakor.

7. Egyre több fiatalt látok, akik elkezdtek írni, régen is ekkora hobbi volt? Vagy csak a XXI. században kezdett ennyire felvirágozni? És szerinted előny az, hogy egyre többen kezdenek el írni?

Úgy gondolom, régebben is sokan próbálkoztak írással – ámbár, messze nem ennyien –, de a többség csak a saját asztalfiókjának vagy a közvetlen baráti körének írt. Manapság az internet révén könnyebb nyilvánossághoz jutni, és az elszaporodott könyvkiadók, a kis példányszámú magánkiadást megkönnyítő technikai lehetőségek jóvoltából a publikálás is elérhetőbbé vált. Az én kezdő időszakomban, a nyolcvanas évek elején alig volt kiadó, amely foglalkozott volna egy ifjú szerző fantasztikus regényével, vagy még ha láttak is benne fantáziát, akkor is nehéz volt bekerülni a körbe. Nekem például tíz évembe telt, mire az első regényem megjelent, s ezalatt tíz regényt és vagy harminc novellát írtam, csak úgy saját magamnak, vagy különböző fanzinokba.

Az, hogy sokan kezdenek írni, mindenképpen előny, mert aki ír, az feltételezhetően olvas is. És talán gondolkodik is.

8. Találkoztam Worluk-kiadványokkal, amiket sajnos csak antikváriumban tudtam utolérni, ha nőne az érdeklődés, akkor megérné régi kiadványokat újként, vagy limitált példányszámban kiadni a Worluk-könyvek olvasói között? PL: Rekviem-ért szinte ölni kell, mert majdnem hogy sehol se kapni.

Vannak újra kiadott könyveink, jelenleg is fut a Káosz Exkluzív papírkötésű sorozat, mely a Káosz-sorozat köteteit adja ki újra, s jelenleg A Káosz kincse van előkészületben, aztán majd jön a többi. Előbb-utóbb az ultra ritkának számító Vérkáoszra is sor kerül, de ezek az újra kiadások nem mindig gazdaságosak, másrészt ha már ismét megjelenik, nekem is van vele rengeteg munkám, ki kell javítgatni a hibákat, csiszolgatni a darabosabb mondatokat.

9. Mit gondolsz, a mostani 20-as generáció, vagy az idősebbek nyitottabbak a Worluk világára?

Úgy gondolom, a rajongók nagy többsége az „érettebb” korosztályhoz tartozik – harmincasok, negyvenesek –, akik még ifjú korukban ismerkedtek meg a könyveimmel, és évről évre, folyamatosan követték a megjelenéseket. Azonban ifjú olvasók is akadnak szép számmal, akik véletlenül avagy barátaik ajánlására vesznek kézbe egy-egy Worluk-könyvet, hogy aztán ráérezzenek az ízére, és elkezdjék levadászni a sorozat többi kötetét is. De az sem ritka, hogy egy családban több generáció is kedveli a műveimet; a fiú levette valamelyik könyvet az apja polcáról, hogy aztán évekkel később ő nyomja az ő fia vagy lánya kezébe a kedvencét.

10. Hogyan sikerült létrehoznod a csapatodat? Azokra gondolok, akik társírók a könyveknél: Allen Newman, azért őt emeletem ki, mert Skandar Graun után a Kaméleon a 2. kedvenc Worluk-karakterem.

A Cherubion Kiadó eddigi huszonöt éve alatt rengeteg kezdő író küldte el hozzám az első írásait. Azokat szemeltem ki közülük, akikben nem csupán íróilag láttam fantáziát, de emberileg és mentálisan is olyanok, akikkel szívesen dolgozom együtt. Jellemző, hogy a csapat magja még ennyi év elteltével is tartja a kapcsolatot, és kifejezetten jó, baráti a viszony köztünk. Még azokkal az írótársakkal is, akik időközben már leálltak az írással vagy épp egy másik kiadónál folytatják a munkásságukat.

Egyébként, 2001-ben, a kiadó alapításának tizedik évfordulóján jelentettem meg az Álomvarázs című antológiát, amelyben a Cherubion prominens íróitól válogatok, és pár mondatos előszavakban mindenkiről leírom, miként ismertem meg, hogyan került a kiadóhoz.

11. Mióta érdekel maga az írás? Milyen gyakran szoktál írni?

Tízéves koromban kezdtem írogatni; eleinte La Fontaine-es, verses állatmesékkel próbálkoztam, aztán viccesnek szánt Rejtő-utánzatok következtek, majd pedig elkezdett, de soha be nem fejezett krimik és westernek sokasága. Sci-fit csak 18 évesen kezdtem el írni, amikor 1979-ben beléptem a debreceni sci-fi klubba. Mivel főállású író vagyok, manapság már szinte a hét minden napján írok, fordítok vagy szerkesztek.

12. Milyen 5 Worluk/Cherubion művet ajánlasz a blog olvasóinak? Illetve milyen 5 olyat, ami nem tartozik a csapatodhoz (akár külföldi)? És miért pont ez az 5-5 könyv?

A sajátjaink/sajátjaim közül elsősorban a Káosz-ciklus köteteit ajánlom, nyilván, az első kötet, A Káosz Szava a legnépszerűbb, de A Káosz Szíve és A Káosz kincse is az olvasók kedvencei közé tartozik. Javaslom még az „együttműködős” shared-world köteteinket, amelyekben különböző írók önálló történetekkel szerepelnek, ám ezek egy nagy egészet adnak ki. Ilyen, többek között, a Nordes vagy a Kondor I-II. Rengeteget javasolhatnék még, de a személyes kedvenceim az Orkháború I-II (Benjamin Rascal & John Caldwell) vagy egy egészen más műfaj, a Menekülés Nyú Drcenből c. humoros regényem (Jeffrey Stone) néven. Illetve, akik a Cherubion világán játszódó történeteket kedvelik, azoknak tudom ajánlani az eredeti Éj-sorozatot vagy Douglas Rowland Alkony-ciklusát.

Más kiadóktól a kedvenceim, amiket ajánlok: Alfred Bester: Tigris Tigris!, Jack Vance: A Haldokló Föld, Robert Silverberg: Lord Valentine Kastélya (és folytatásai), Dan Simmons: Hyperion és Orson Scott Card: Végjáték.

13. Mi volt az 1. könyv, ami megihletett, hogy író légy?

Karl May: Az Ezüst-tó kincse volt az, amin megtanultam olvasni, de később a P. Howard könyvek stílusa tetszett meg annyira, hogy akaratlanul is utánozni próbáltam, és vicces történeteket találtam ki.